1966 júliusában meghatározhatatlan alkatú „lényt” láttak ott, ahol egy UFO leszállt, a Pennsylvania állambeli Erié félszigeten. Augusztus 17-én hasonlóképpen meghatározhatatlan lényt látott hét szemtanú ugyancsak Pennsylvaniában, az Edinboro Lake-nél, Erie-től néhány mérföldre.
A „lény”, amely a leírás szerint körülbelül 1 m 80 magas lehetett, egy mocsaras félszigeten tartózkodott a tó északi részén. Az első jelentések hat nappal egy UFO megjelenése után érkeztek a vidékről. Egy maiverni kereskedő kijelentette, hogy a „lény” teljes mértékben különbözött a vidékén ismert állatoktól. Többen is látták, s a szemtanúk közül valaki azt állította, hogy egy ablakból le is fényképezte.
A helyi lap bejelentette, hogy a fényképet azonnal közölni fogja, mihelyt megkapja rá a hivatalos szervek engedélyét. 1966. december 5-én Joan és Ron Writenour és a Saucer Scoop kutatói Brooksville mellett kimentek egy helyre, ahonnan UFO-leszállást jeleztek. Lábnyomokon kívül más nyomokat is felfedeztek, tárgyakat, amelyeket az UFO legénysége (??!) veszthetett el.
Ron Writenour ki is jelentette: „Nehéz nem összefüggésbe hozni a szőrös humanoidok megjelenését a New Port, Richey, Hudson-Brooksville háromszögben azzal, hogy ugyanabból a körzetből számos UFO-észlelésről érkezett jelentés.”
A különös emberszabású lény megjelenése a brookville-i UFO-jelenéssel egy időben, lehet persze a véletlen műve, hiszen hasonló humanoidok megjelenését a föld sok elszigetelt pontjáról jeleztek. Mindezek a lények nagyjából .egyformák: 1 m 50-1 m 80 magasak, 120-220 kiló súlyúak lehetnek, szőrösek, nagy lábúak és visszataszító külsejűek.
Több zoológus, biológus és természettudós, aki komolyan vette a szemtanúk állítását, expedíciót indított, hogy élve elfogjanak egyet közülük. A floridai Elfersben egy fiatalember, Bud Chambers, elhatározta, hogy legalábbis lefényképez egy ilyen csodalényt.
Az egész úgy kezdődött, hogy 1966 nyarán Chambers, amint az Anclote folyó partja menti erdőségeket járta, egy magas lényt vett észre a sűrűben. A lény valamivel előtte járt, behatolt a folyóparti banánligetbe és ott megállt. Chambers várt néhány percig, hallgatózott. A lény furcsa, kemény csikorgó hangokat hallatott, de úgy tűnt, hogy jól érzi magát a banánosban.
Chambers ekkor visszafordult, hogy egy barátjától puskát szerezzen. Mire visszaért a puskával, a lény már nem volt ott. Nem volt nehéz azonban követni; az erős bűz és a jól látható nyomok segítették Chamberst. „Különös, állott, dohos szagot terjesztett” – mondotta Chambers. – “A zaj, amit okozott, olyan volt, mint amikor valaki köhög.”
Chambers és barátja sokáig követték a mocsáron át, míg egy harmadik barátjuk házának közelébe értek. Ekkor mindhárman megegyeztek, hogy telefonálnak a seriffnek. Ám, noha két rendőr is csatlakozott hozzájuk, nem sikerült elfogniuk a szörnyet. “Éreztük a szagát – mesélte később Chambers -, de nem láttuk”. Chambers vadászkutyái nem akartak a nyomába szegődni, úgy látszott, hogy megijesztette őket a bűz.
Lábuk közé húzott farokkal vonítottak. ,Azon az éjszakán semmit nem értünk el, kivéve, hogy ujjnyomokat találtunk, amelyeket a szörny hagyott hátra, ahol átkelve a folyón megcsúszott a parti iszapban”. Chambers megjegyzi, hogy négy ujj nyoma jól kivehető volt, a hüvelykujj azonban hiányzott.
1967 elején Chambers látta egy hajnalon a szörnyet kijönni a mocsárból. Szerinte a „lény” 2,10 m-nél is magasabb, mellkasa nagyon széles, legalább 1,50 méter. Azt is hozzátette, hogy az ekkor látott nyomok nem olyanok voltak, mint egy ,.mezítlábas” állatéi, hanem mintha valamiféle cipőt hordana. A
Chambers által készített rajzok különböztek a vidéken jelzett más szörnyek nyomaitól, de megegyeztek azokkal, amelyeket Writenour lefényképezett 1965-ben Brooksville-ben.
A gépkocsivezetők leírása szerint az „űrhajós” az út szélén állt, ezüstös színű öltözékben, amely arcát, kezét és lábát is eltakarta. A szemtanúk állítása szerint fején fémes csillogású burát vagy csuklyát hordott, amely teljesen eltakarta vonásait. Járása merev és ügyetlen volt, de kétségkívül le akarta állítani a közlekedést. A rendőrség azonnal kiszállt a jelzett pontra, de a rejtélyes „űrhajós” eltűnt, nyomára nem akadtak rá.1967 szeptemberében a Connecticut állambeli Avon rendőrségét értesítették, hogy „egy robot vagy egy űrhajós” járkál a Talcott hegység övezetében. Egy gépkocsivezető jelentette, hogy egy robotszerű lény megpróbálta leállítani a közlekedést a 44-es autósztrádán. A rendőrség még két telefonhívást kapott ugyanerről.
1967. szeptember 11-én a csodalény újra feltűnt Brooksville környékén; ezúttal egy nemrég odaköltözött család jelezte. Több ufológus feltette ezzel kapcsolatban a kérdést: mi történne, ha egy rémült vadász egyszer lelőne és megölne egyet ezek közül az „azonosítatlan mozgó tárgyak” közül? Ha a „tárgyat” azonosítatlan állatfajtának jelentenék ki, a vadászt nyilván felköszöntenék, az állatot pedig kitömnék és expedíciókat szerveznének, hogy élve is elfogjanak egyet belőle.
De mi lenne, ha ellenkezőleg, azt tapasztalnák, hogy a „tárgy” értelemmel felruházott lény, egy idegen civilizáció küldötte? Elpusztítása bűntettnek volna-e minősíthető?
A North American Newspapers Alliance munkatársa, Martin Gershen szintén feltette ezt a kérdést több ügyvédnek, sőt a nemzetközi és a kozmikus tér jogi kérdéseivel foglalkozó hivatalos személyiségeknek is. Myres McDougal, a Yale Law School professzora azt válaszolta: ha bebizonyosodna, hogy a lények az emberekéhez hasonló értelmi képességekkel rendelkeznek, alkalmaznák a nemzetközi jog szabályait.-Rejtelyekszigete
