A Dogu-szobrocskák, melyek többnyire 20-60 centiméteresek, főként agyagból és kőből készültek, de akad köztük bronzfigura is. A kezdeti korban még ritkán találtak ilyen figurákat, ám a középső Dzsómon-korszaktól kezdve elnyerik végleges formájukat, és elterjednek egészen a Jajoi-korig, amikor eddig még tisztázatlan körülmények miatt eltűnnek. Helyileg Kelet-Japánban találták a legtöbb szobrot, de Kjúsútól az északi Aomorig is kerültek elő doguk. A mai Japánban mintegy 15.000 dogu található.
Öltözetük kimondottan szkafanderre hasonlít. Némely Dogu-szobrokon védőszemüveg is látható, mely feltehetően azt jelzi, hogy a régi időkben Japánba érkező lények szeme nem igazán bírta elviselni az erős napfényt.
Több tudós is úgy véli, hogy ezek a különleges kis szobrok ősi űrhajósokat ábrázolnak. Macumara japán, és Zeisig német kutatók egy merész ötlettől vezérelve, pár éve lefotózták a Dogu-szobrocskákat, majd az elkészült képekhez egy dolgozatot mellékeltek, s benyújtották a NASA-nak szakvéleményt kérve.
Fura, de kivételesen a NASA komolyan vette a dolgot, és a dolgozatra a következőképpen reagált:
“Szakembereink azon a véleményen vannak, hogy az Önök elmélete nagy figyelmet érdemel. Ugyanezt a szkafandert elkészítettük, jelenleg is folyik a tökéletesítése. A fotókon látható összekötő elemek, a szemüvegek speciális foglalatai, a mozgékony csuklók, a golyós zárak, valamint a légnyomás fenntartására használt műszerek jól láthatók a képeken.A kesztyűket golyó alakú zárral erősítették az alkarjukhoz. A szemoválisok vagy nyitva, vagy egy kis réssel zárva vannak. Mindkét oldalon kis emelők láthatók, amelyekkel a nyílástávolságot lehetett szabályozni. A szkafanderen látható rajzok pedig nem díszítőelemek, hanem valószínűleg az automatikus nyomásszabályozó műszerei.”
(No, ha mindenre ilyen őszintén és alaposan válaszolnának a NASA részéről, vélhetően jóval előrébb tartanánk.)
Rejtelyekszigete
