Megrázó levélben beszéltek az ápolók, a munkájukról.
[good_old_share]
A levél rögtön felkapott lett, és már rengetegen osztották meg.
A Pécsi Tudományegyetem klinikájának intenzív osztályon dolgozó ápolónői megrázó nyílt levelet írtak a közösségi oldalukra.
A levélből láthatjuk azt, hogy az ápolók minden nap küzdenek, és olyan dolgokat tesznek, amiket egy átlag ember valószínűleg nem bírna lelkileg. Mindezt azért, hogy másokon segítsenek, és mások életét mentsék meg, vagy éppen szebbé tegyék az utolsó napjaikat.
Bizony nagyon nehéz az ápolók élete, valószínűleg a legtöbb ember nem dolgozna olyan halálos betegek között, akikről tudni hogy már menthetetlenek, és nem lehet egyszerű napról napra végignézni a szenvedésüket, egészen a halálig, és közben azon dolgozni, hogy próbáljuk szebbé és jobbá tenni a napjaikat, amíg lehet.
De persze ez csak egyetlen dolog, még rengeteg dologról szú van a rövid levélben. A levél nagyon elgondolkodtató és megható.
Az ápolónők helyzete nagyon nehéz, ráadásul egy ilyen nehéz munka mellet, még a fizetésükből sem tudnak megélni, de ők mégis maradnak és önzetlenül segítenek másokon, hiszen tudják, hogy a munkájuk nagyon fontos, és hogy az embereknek szükségük van rájuk.
A levél így szól:
Tisztelt Uraim! Ott fent!
Önök nem tudják, hogy milyen az otthonában három napja (esetleg istállóban, trágyadombon) eszméletlenül fekvő beteg testnyílásaiból kimosni, kitisztítani a férgeket, kukacokat.
Önök nem tudják, hogy milyen a tetvektől hemzsegő hajat levágni, rendbe rakni.
Önök nem tudják, hogy milyen a magatehetetlenül, a saját testváladékaiban fekvő betegeket ápolni.
Önök nem tudják, hogy milyen nap mint nap emberek szenvedését, haláltusáját végignézni, velük együtt várni a megváltó halált.
Önök nem tudják, hogy milyen nap mint nap osztozni a hozzátartozó gyászában, velük könnyezni.
Önök nem tudják, hogy milyen köszönöm helyett mellbe rúgást, k…. anyádat kapni.
Önök nem tudják, hogy milyen úgy várni minden hónapban a fizetést, hogy tudom, miután minden szükségeset kifizetek belőle, marad 50.000 forintom a megélhetésre.
Önök nem tudják, hogy milyen az ágy mellett zokogva, tehetetlenül nézni az agyhalott, fiatal anya hasában az életéért küzdő gyermeket, amíg a legalább Őt megmentő team megérkezik.
Önök nem tudják, hogy milyen, amikor az álmok örökre csak álmok maradnak, amikor a vágyak örökre csak vágyak maradnak.
Ez nem düh, mérhetetlen csalódottság, kiábrándultság, elkeseredettség, megalázottság, fáradtság.
Tisztelt Uraim! Önök nem tudják!
Akarják tudni egyáltalán? ???????
Kedves olvasó! Ha szeretnél tőlünk értesítést kapni a friss hírekről, akkor kattints ide, és iratkozz fel az ingyenes értesítésünkre: http://www.netextra.hu/newsletter/
