MIGRÁNS-VÁLSÁG EGY MAGYAR RENDŐR SZEMÉVEL
A napokban megjelent, KITÁLAL EGY RÖSZKÉN SZOLGÁLÓ RENDŐR! című cikk nagy port kavart.
[cn-social-icon]
Most egy másik, szintén aktív szolgálatot ellátó rendőr szólal meg, aki a Facebookon számolt be a határ menti tapasztalatairól.
Lázár Antónia:
Szinte, mint valami bomba, úgy robbant a köztudatba pár nappal ezelőtt, Édesanyám, Baranyai Erika Piros írása arról, miként éli meg egy szülő ebben a szörnyű helyzetben, ha a gyermeke rendőr.
Hogyan látja egy civil személy, a rendőrség szervezettségét és miként aggódik gyermekéért nap, mint nap. ("Nekem a gyermekem, másnak a testvére, párja, férje, apja….") Három nap leforgása alatt több mint 11 ezer ember tette közzé Édesanyám írását, emellett két internetes weboldal is.
Ma reggel, éjszakás szolgálatomból hazaérve, a szokásos, reggeli mosásom mellett megnéztem az üzeneteimet. Ledöbbentem. Ledöbbentem, mert ismeretlen emberek írtak nekem különböző formában: a háláról, a köszönetről, együttérzésről és aggódásról. Szívemig ért!
Több mint 11 ezres megosztottság után, kötelességét éreztem annak, hogy bár 12 óra kemény munka van mögöttem, végig nézzem, kik és milyen formában tették közzé Édesanyám gondolatait, érzéseit. Nem túlzok, ha azt mondom, az egész délelőttömet azzal töltöttem, hogy üzenetekre válaszoltam és a megosztásokat, hozzászólásokat olvastam. Megérte!
Megható volt olvasni nem egy, nem két embertől, hogy mennyire hálásak a mi munkánkért és kérik, tartsunk ki. Nem szégyellem, volt egy pont, amikor már a könnyem is kicsordult, annak láttán, hogy mennyien vannak mellettünk. Mennyi ember, mennyi állampolgár támogat minket, hogy hány embernek van bennünk – és a katonaságban! – az utolsó reménye, hogy ez az őrület egyszer befejeződik és tovább élhetünk boldogan gyönyörű kis országunkban.
Bátran és büszkén jelentem ki, hogy ez erőt adott ahhoz, hogy holnap ismét magamra öltsem az egyenruhát és tegyem a dolgom, bármilyen nehéz is (már)!
Zárásképpen, engedjétek meg, hogy megosszam egy ismeretlen ember "tollából" származó mondatot, melyet akkor írt, mikor Édesanyám bejegyzését megosztotta. Íme:
"Aki emberséggel tudja tenni a dolgát ilyen embertelen helyzetben, minden tiszteletet megérdemel!" – Köszönöm minden kollégám nevében mindenkinek a kedves, biztató és aggódó üzenetét. Köszönjük, hogy mellettünk vagytok! Lázár Antónia
Íme Lázár Antónia édesanyjának írása:
Baranyai Erika Piros
A migráns helyzet óta minden nap gyomorideggel várom és olvasom a híreket. Aggódva lesem, amikor hazaér – sápadtan, kimerülten.
Nekem a gyermekem. Másnak a testvére, párja, férje, apja….
Azt hiszem minden magyar rendőr családja hasonlóan éli meg a ezt az időszakot. Tudván, hogy szolgálatot teljesítenek védtelenül, eszköztelenül. Embert és idegrendszert próbáló helyzetekben helyt állva. Védve, ami védhető és mentve ami menthető.
Elnézem a rendőröket lekicsinylő bejegyzéseket és nem értem milyen alapon bírálják őket.
Kedves olvasó! Ha szeretnél tőlünk értesítést kapni a friss hírekről, akkor kattints ide, és iratkozz fel az ingyenes értesítésünkre: http://www.netextra.hu/newsletter/
A közrendőr parancsot teljesít – egyértelmű, világos utasítás alapján – már amennyiben van ilyen. Sok esetben a fotókon megörökített rendőri tehetetlenség valójában a felső vezetés impotenciája. Akik példát vehetnének beosztottjaikról, leckét önuralomból, józan észből és kitartásból. Esetleg megtekinthetnék a helyszínen a körülményeket, kiállhatnának az embereik elé. A szemükbe nézhetnének….
Az illegális határátlépőkkel szemben álló rendőr jó esetben hisz abban, hogy a felettesei kiállnak mellette. (én – civilként – sokszor nem vagyok ebben biztos)
A rendőr egyenruha alatt ott az ember. Érző szívvel, saját gondolattal.
[poll id=”3″]
Látják az elesetteket, látják a gyermeket és a síró nőket. Látják a megtört arcú embereket. És ekkor ők is Emberek – mégha az ocsmány és undorító média másképpen is próbálja őket beállítani.
De testközelből látják az agresszivitást, a gyűlöletet, látják az ökölbe szorult kezeket a fenyegető mozdulatokat is. Napi 12 óra, vagy 24…. Ott állnak rendületlen tűző napon, esőben. Viselve a szitkokat és a feléjük dobott követ… tudván, hogy ők nem hibázhatnak.
Elismerés minden határrendésznek, rendőrnek akik értünk és miattunk – teszik a dolgukat. Baranyai Erika Piros
Tisztelt Olvasóink!
A Facebook egy ideje korlátozza a nem fizetős postok láthatóságát. Ami azt jelenti, hogy a Facebookon közzétett cikkek negyed annyi embert érnek el, mint korábban.
Ha értesülni szeretnétek az oldalunk frissítéseiről húzzátok az egeret a Facebook oldalatokon a "Tetszik/Liked" gombra és pipáljátok ki az értesítéseket hogy megjelenjünk a hírfolyamban. Érdekes Világ. FACEBOOK: https://www.facebook.com/Erdekes [cn-social-icon]
