Kacsalábú, krokodilpofájú, ragadozó dinoszauruszt találtak

 

Kacsalábú, krokodilpofájú, gigászi ragadozó dinoszauruszt azonosított egy nemzetközi kutatócsoport. A mintegy 95 millió éves, Marokkóban előkerült őshüllő lehetett az első, vízi élethez alkalmazkodó ragadozó dinoszaurusz.
A kövületek tanúsága szerint a most megtalált, kréta korszakbeli Spinosaurus aegyiptiacus lehetett a valaha élt leghatalmasabb ragadozó: hosszát 15 méterre becsülik, ez 2,7 méterrel nagyobb, mint a világ eddig ismert legnagyobb Tyrannosaurus rexének hossza.

„Mintha földönkívülit vizsgáltunk volna, olyan volt ezen az állaton dolgozni. Egyetlen dinoszauruszhoz sem hasonlít azok közül, amelyeket eddig láttunk” – állapította meg Nizar Ibrahim, a Science tudományos lap pénteken megjelent számában közzétett tanulmány vezető szerzője.

Amerikai, olasz és marokkói kollégáival Ibrahim tanulmányozta a Szahara marokkói részén fellelt kövületeket: koponya-, gerincoszlop-, medenceöv- és végtagdarabokat, és összevetette őket a spinosaurusok családjának korábban ismert, szárazföldön élő, de halakkal táplálkozó tagjaival.

Elemeztek egy töredékes spinosaurus-koponyát, a világ múzeumaiban őrzött több maradványt és az első spinosaurus több mint száz évvel ezelőtti egyiptomi felfedezése óta készült feljegyzéseket és képeket.

„Gigászi, fejnehéz dinoszaurusz képét kaptuk, amely az alkalmazkodás sok páratlan jelét mutatja. Ezek lapján az első eddig ismert, részben vízben élő dinoszauruszt azonosítottuk benne” – magyarázta Ibrahim.

A vízi élethez való alkalmazkodásra utal az orrnyílása, amely olyan magasan volt a koponyáján, hogy akkor is kaphasson levegőt, ha a feje részben a víz alá merült. A krokodilokhoz és aligátorokhoz hasonlóan a pofája végén elhelyezkedő nyílásokkal érzékelte a víz alatti mozgást – mondta a kutató.

Óriási, dőlt metszőfogai alkalmasak voltak arra, hogy halat fogjon, hajlított, pengeszerű karmaival tökéletesen felnyársalhatta és szétmarcangolhatta a síkos bőrű zsákmányt – tette hozzá.

A hosszú nyak és törzs mozdíthatta előre a hatalmas testet, amellyel a szárazföldi két lábon járás szinte képtelenségnek tűnt, ám megkönnyítette a vízi előrehaladást. A nagy, szétterült lábfej alkalmas lehetett a kacsához hasonló evezésre.

Az inkább a királypingvinéhez, mint a többi dinoszauruszéhoz hasonló tömör csontok tehették lehetővé, hogy a felszínen lebegés helyett a víz alatt maradhasson – magyarázta Ibrahim.

A dinoszauruszok között rekordnagyságúnak számító, 2,1 méteres háti vitorlája szintén a vízi életmódhoz való alkalmazkodásra utalhat, a kutatók szerint akkor is kilátszott a vízből, amikor az állat testének nagyobb része lemerült, és fontos információval szolgálhatott a többi ragadozó számára: ne gyere túl közel a vadászterületemhez.

Az első Spinosaurus maradványait több mint száz évvel ezelőtt találták meg Egyiptomban, Ernst Stromer német paleontológus elemezte a leletet. Egy müncheni múzeumban állították ki őket, de a második világháborúban bombatalálat érte az épületet, és a gyűjtemény megsemmisült.

Ibrahim az új leletet a marokkói Szahara egy olyan területén találta meg 2008-ban, amely egykor hatalmas, Marokkótól Egyiptomig nyúló folyamvölgy volt nyüzsgő vízi élettel.