Halott kősivatag, vagy egy ősi szupercivilizáció otthona?
A tudósok azt állítják: a Mars kopár, jeges vidék, ahol esély sincs az értelmes élet kifejlődésére. Csakhogy, mint az alábbi eltitkolt bizonyítékok mutatják, a valóság teljesen más… Mindannyian azt tanultuk az iskolában, hogy a Marson gyilkos körülmények uralkodnak: néhol iszonyatos hideg (-80, -100 Celsius-fok), másutt szörnyű szárazság, pusztító vulkánkitörések, porviharok. A szondák fotóin a Vörös Bolygó magának a pokolnak tűnik, amit még jobban megerősít, hogy e képeken a Mars felszíne valóban vörös színben izzik.
A tudósok állítása szerint mindezt az okozza, hogy a Marsnak nincs légköre. Hiányzik a védőburok, ami körülölelné, így szabadon ki van téve a világűrből érkező veszedelmes sugárzásoknak, melyek azonnal elpusztítanának bármilyen élő szervezetet.
Nagyjából ez a hivatalos verzió. És vajon mi az igazság? Ha tudni akarjuk, elég megnéznünk a Mars-szondák által készített fotókat, ám ezúttal a cenzúrázatlan változatokat. Sajnos ugyanis, valakik, valamilyen okból meghamisítják, eltorzítják, eltitkolják a való¬di felvételeket, hogy ne derüljön ki: a Mars távolról sem halott bolygó…
Csatornák a Marson?
Olyannyira nem, hogy telis-teli van az élet nyomaival, baktériumtól kezdve a hüllőkön, madarakon, kisemlősökön át a főemlősökig, sőt az intelligens lényekig. Utóbbiaknak nemcsak a csontváza, koponyája látszik bizonyos Mars-fotókon, de az általuk létrehozott mesterséges alkotások tömege: megalitok, piramisok, öntözőcsatornák, űrjárművek, föld (azazhogy mars-) alatti és felszíni városok. E bizonyító erejű képeknek a száma több tízezer!
Ha elfogadjuk ezt a − valljuk be, sokkoló − valóságot, kérdések özöne merül fel. Kik lakták az ősidőkben, vagy akár lakják ma is a Vörös Bolygót? Emberek, netán valamilyen másféle humanoidok? Ha emberek, mi közük a földi Homo sapienshez? Lehet, hogy egy korábbi emberiség létesített gyarmatokat a Marson, mikor egy időre Földünk lakhatatlanná vált? Vagy fordítva: a földi ember származik a Marsról?
Netán a földi és a marsi két önálló evolúciós vonal, két külön emberiséggel, kétféle történelemmel? És persze az is fontos kérdés: ha mindez igaz, kiknek és miért áll érdekében azt sulykolni, hogy a Marson az életnek még a lehetősége is kizárt? Miért baj, ha megis¬merjük esetleg egy másik naprendszeri civilizáció történetét?
Tisztában kell lenni vele: nemcsak napjainkban igyekeznek eltitkolni a marsi élet bizonyítékait. 1877-ben Giovanni Virginio Schiaparelli milánói csillagász rejtélyes, pár¬huzamos sávokat észlelt távcsövével a Vörös Bolygó felszínén. Ezeket óvatlanul canali-nak, olaszul csatornáknak nevezte, noha egyáltalán nem azt akarta ezzel sugallni, hogy mesterséges létesítményeknek tartja őket.
Segélyhívás az űrből
Sajnos azonban az angol sajtó felkapta a hírt, és úgy tálalta, mintha a csatornák bizonyítottan a marslakók művei volnának. A szkeptikusok ezt meglovagolták: gúnyolódni kezdtek rajta, s máig Schiaparelli „tévedését” cibálják elő érvként ahhoz, hogy minden, a marsi életre vonatkozó bizonyítékot eleve lesöpörjenek. Pedig, mint említettük, a tudós nem mesterséges csatornákra gondolt, csak a szenzációra éhes újságírók forgatták ki szavait. (A sors fintora: azóta kiderült, tényleg vannak öntözőcsatornák a Marson, még ha nem is a Schiaparelli által észlelt sávok azok…)
A XIX. században a Mars-kutatás kicsit vissza is szorult. A „marslakók” vicclapok hőseivé váltak, s a tudósok mereven tagadták, hogy volna esély kisebb bolygószomszédunkon az életre. Ám mikor felfedezték a telegráfot, rádiót, az események ismét új fordulatot vettek-Legendavadasz
