A halálközeli élmények ritkák, ha azonban eljut valaki ehhez az állapothoz, azt nagy valószínűséggel szinte már nyomasztó nyugalommal tölti el, akármilyen fájdalmas volt is az odavezető út, vonta le a következtetést az első tanulmány, ami azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a trauma oka a halálközeli élmény tartalmát.
Ezeket az epizódokat általában érzelmekben gazdagként írják le, melyben megtalálhatók a testen kívüli élmények, a fény-alagutak és a visszatekintések. Legtöbbször akkor alakul ki, amikor egy személyt egy traumás esemény után újjáélesztenek.
.jpg "BÉKÉSEK A HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEK")
Steven Laureys, a belga Liege Egyetem idegtudósa, aki kómában és vegetatív állapotokban fekvőkkel dolgozik, viszonylag gyakran találkozik a halálközeli élményekről szóló történetekkel. “Ismerve mennyire abnormális az agytevékenység egy szívleállás, vagy egy trauma során, megdöbbentő volt ezeknek az emlékeknek a gazdagsága” – mondta.
Számos elmélet született kialakulásukról, a kiváltó okok között említve az agy oxigénhiányos állapotát, vagy az érzelmeket kontrolláló területek sérüléseit. “Azt várnánk, hogy különbségeket találunk például a fulladásos esetek és a más traumákat elszenvedők halálközeli élményei között” – tette hozzá Laureys, aki munkatársaival 190 dokumentált esetet vizsgáltak meg.
Az eltérő traumákból kiinduló eseteket statisztikai elemzéssel és az úgynevezett Greyson-skálával vizsgálták, felmérve a halálközeli élmények különböző jellemvonásainak számát és gyakoriságát. Bár az esetek, melyek eljuttatták az embereket a halálközeli élményekhez rendkívül széles skálán mozogtak, maguk az élmények sok hasonlóságot hordoztak.
A leggyakoribb közös pont a mindenen felülemelkedő béke érzete volt, amit a testen kívüli élmény követett. Sokan számoltak be az észlelésükben végbemenő változásokról és csak nagyon kevesen élték meg negatívként az élményt. “Kiderült, hogy mint élmény, nem is olyan rossz, amikor megcsap a halál szele” – mondta Laureys, hozzá téve, hogy a filmekben gyakran ábrázolt momentumokat, mint az élet filmjének lepergése, vagy egy jövőbe irányuló látomás, csak az emberek egészen kis hányada éli át.
Laureys csapata most megpróbál egy objektív mércét találni ezekhez az élményekhez, azoknak a teljes agyuknak a letapogatásával, akik egy szívleállás után halálközeli élményen estek át, az esemény után közvetlenül vizsgálva a pácienseket, kis hegeket keresve az agyon, melyek az esemény utóhatásaira utalhatnak. Laureys tisztában van vele, hogy egy ilyen szubjektív dolog vizsgálata koránt sem egyszerű.
“El kell fogadnunk, hogy sok dolog van, amit nem értünk, ugyanakkor fontos, hogy a lehető legjobb tudományos módszereket alkalmazzuk” – mondta. “Ez az első lépés ennek a valóban érdekes állapotnak a megismerése felé, ami végül a tudat alaposabb megismeréséhez vezethet”–Rejtelyekszigete
