Éppen két héttel ez előtt a verekedés előtt két caracasi teherautó-sofőr szakadt ruhával, véresen, rémülten betántorgott egy rendőrőrsre. Alig tudtak beszélni, s a következő történetet adtak elő, amit a rendőrség talán el sem hisz, ha az esetnek nincs egészen rendkívüli szemtanúja.
Jose Poncé kocsikísérő volt a teherautón, amelyet Gustavo Gonzales vezetett. November 28-ára virradólag a késő éjszakai órákban Petaréba hajtottak, mintegy huszonnégy kilométerre Caracastól, hogy ott megrakodjanak élelmiszerrel s idejében visszatérjenek Caracasba, még üzletnyitás előtt.
.jpg "TALÁLKOZÁSOK KÜLÖNÖS LÉNYEKKEL 6.RÉSZ")
Hajnali két óra körül Caracas külvárosában hajtottak, amikor az autó kénytelen volt -megállni, mert az utat elzárta egy korong alakú, csillogó, mintegy három méter átmérőjű tárgy, amely hozzávetőleg kétméteres magasságban lebegett az úttest fölött.
Mindketten csodálkozva rámeredtek a különös tárgyra, aztán anélkül, hogy szót váltottak volna, kiszálltak az autóból és közelebb mentek a tárgyhoz. Amikor mintegy hét méterre lehettek tőle, észrevették, hogy közeledik feléjük valami, illetve valaki, aki pigmeus termetű, nagyon szőrös embernek tűnt.
Gonzales megragadta a lényt és felemelte a földről. (A rendőrségen utólag kijelentette, hogy a lény mintegy tizenhat kilós lehetett!) Az emberke azonban kiszabadult a sofőr szorításából s úgy meglökte Gonzalest, hogy az hanyatt vágódott.
Poncé úgy látta, hogy a helyzet komoly, és elfutott, hogy segítséget hozzon a legközelebbi rendőrőrsről, amely néhány utcányira volt.
Még mielőtt Gonzales felemelkedhetett volna, szőrös ellenfele felugrott a levegőbe mintegy egy méter magasra és rávetette magát Gonzalesre, aki akkor észrevette, hogy az emberke szeme sárgán csillog az autó fényszórójának fényében, „akárcsak egy macska sárga szeme!” – mondta később.
Gonzalesnek mégis sikerült fél térdre emelkednie és előhúznia kését. Amikor az emberke megütötte, Gonzales látta, hogy keze helyén csak erősen fejlett tenyere van, amely hosszú, mintegy három centiméteres karmokban végződik.
Gonzales a rendőrségen utóbb kijelentette, hogy megpróbálta a lény vállába döfni kését, a kés hegye azonban lesiklott róla, mintha fémbe ütközött volna. Akkor egy másik szőrös emberke is kiugrott a csillogó járműből és Gonzales felé fordította egy kis, csillogó henger végét.
Szikrázó fény vakította el Gonzalest egy pillanatig, hogy már azt hitte, vége van. Amikor aztán visszanyerte látását, a jármű már felszállt a fák fölé és hamarosan szem elől veszett. Gonzales maga is a rendőrőrsre szaladt, ahova néhány perccel Poncé után ért.
Kezdetben a rendőrök azt hitték, hogy részegekkel vagy bolondokkal van dolguk. Orvost hívtak, aki megállapította, hogy mindketten heveny izgalmi állapotban vannak és egyikük se ivott.
Gonzales ápolásra szorult, fejének bal alsó részén mély sebből vérzett. Ezenkívül nyugtatót is kapott. A két ember szerencséjére, akárcsak mások szerencséjére is, akiket érdekelnek hasonló ügyek, az esetnek elejétől végéig szemtanúja volt egy közismert caracasi orvos.
Beteghez hívták és ott ült autójában Gonzales teherautója mögött, amikor a teherautó előtt az UFO elzárta az utat. Az orvos kijelentette, hogy tanúja volt a Gonzales és Poncé által leírt különös eseményeknek, de nehezen szánta rá magát, hogy igazolja elbeszélésüket, mert félt a nevetségességtől.
Az orvos végül is nyilatkozatot tett a rendőrségen, miután biztosították róla, hogy nevét nem teszik közzé a jelentésben. Edwards értesülései szerint az orvost később meghívták az Egyesült Államokba, hogy vegyen részt egy megbeszélésen hivatalos szervekkel a petaréi „emberkék” ügyében.
Idézzük megint szó szerint Frank Edwardst: „Ha közelebbről megvizsgáljuk azokat az eseteket – írja -, amelyekben »emberkék« szerepelnek, sok analógia fedezhető fel közöttük, noha ezeket az eseteket mind térben, mind időben jókora távolság választotta el egymástól.–Rejtelyekszigete
